Van, ami mindenben segít!

Drága olvasóim!

Éreztétek már úgy, hogy akármit elterveztek, semmi sem sikerül? Vagy, hogy a fejetek olyan, mintha ezernyi gondolat cikázna a fejetekben folyamatosan? Én igen. Nagyon sokáig az egyes érzéseimmel, illetve történésekkel az életemben nem tudtam mit kezdjek. Nem álltak mellettem maximálisan emberek támogató jelleggel, lekicsinyítették a problémáimat.

Az életemben jött egy sorsfordító esemény. Elveszítettem az egyik legjobb barátomat, végleg. A közvetlen környezetem egy ideig csendben viselte a szenvedésemet. Csak annyit mondogattak: ,,Majd idővel jobb lesz.".

Mindig mindenki ilyenekkel jön, hogy ,,Majd az idő megoldja." vagy ,,Majd idővel jobb lesz." stbstb. Ez tipikusan az a sablonszöveg, amit a lelke mélyén mindenki tud. Az igazi kérdés az az, hogy mégis mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy ilyen eseményt az ember fel tudjon dolgozni. Nekem személy szerint, ez több, mint 3,5 év volt. Amikor igazán sikerült elfogadnom a dolgot, az az idei szeptemberi hónap. Ekkor kezdtem az egyetemet. Úgy gondolom, hogy az, hogy a középiskolai környezetből kiszakadtam, a középiskolás múltam egy részét is magam mögött tudtam hagyni.

A tragédia megtörténte után, sokáig nem bírtam róla beszélni, senkivel, ugyanis nagyon fájt a dolog. Nem ettem normálisan, és teljesen befelé fordultam. Fél év alatt több, mint 15 kilótól szabadultam meg. Borzasztó rosszul viseltem, mivel az eset mondhatni egyik napról a másikra történt.

Senkivel nem beszéltem róla, mondjuk, nem is igazán kérdezgették. Gondolom, úgy látták, azzal kevésbé fáj, ha nem beszélünk róla. Pedig így utólag, talán kellett volna. Talán azért nem tudtam évekig mit kezdeni azzal az űrrel, amit maga mögött hagyott.

Azt mondták, csak ez csak zene...pedig ez sokkal több...

Ami engem ebben az időszakban végig segített, az a zene. Higgyétek el, a zene ereje csodákra képes, meg úgy egyébként a művészet. Nem véletlenül mondják azt, hogy a legjobb zeneszámok a fájdalomból születnek. Saját példámon tudom, hogy minden élethelyzethez van egy zeneszám, ami olyan mintha valaki pontosan a jelenleg élethelyzetedről írna. Mintha ott állna melletted, és látná, érezné, amit te. Legyen szó itt akár arról, hogy elveszítünk egy közeli hozzátartozót, barátot, vagy éppen egy kapcsolatunknak lesz vége. Most gondoljatok bele, a mai toplisták nagy része szakítós számokból áll. Ez nem véletlen. A szakítás fájdalma inspirálja a művészeket.

Vannak olyan zeneszámok, amelyek abba az időszakban nagyon meghatározóak voltak számomra. A következő három zeneszám mai napig él az emlékeimben, hogy pontosan hol hallgattam őket.

1. Olly Murs- Dear Darlin'

Ezt a számot akkor hallgattam, amikor a temetésre mentem.

2. Krewella- Alive

Mint egy üzenet, úgy jött egy bizonyos iskolai napon a rádióból.

3. Simple Plan- Gone too soon

A szobámban ülve, véletlen bukkantam rá, de nagyon találó volt.

Nem ismerlek titeket, de egyet tudok. Az emberek nem tudják kezelni a fájdalmat. De valami vagy valaki mindig ott van segítségnek. Én azt tudom mondani, hogy engem ez az egész történet sokkal introvertáltabbá tett. Borzasztó nagy fordulópont ez az életemben, ugyanis az egész személyiségemet, a felfogásomat megváltoztatta. A zene volt az, ami tartotta bennem a lelket akkor, amikor senki nem látta, hogy szükségem lenne rá. A zene volt az, ami a fájdalmamat szép emlékekké tudta alakítani. A zene volt az, amiben még sosem kellett csalódnom. 

A zene nagyon sok emberi életet mentett már meg. Gondoljunk csak Chester Benningtonra, Isten nyugosztalja, hogy hány embernek segített azokkal a dalszövegekkel, amiket a saját depressziója ihletett. Elképesztő. Srácok, ha bárkinek úgy érzitek segíteni tudtok, segítsetek! Ne legyen az a kifogás, hogy ,,nem ismerem annyira" vagy ,,úgysem tudok segíteni"! A legtöbbször egy ,,Szia, hogy vagy?" jelentheti a legnagyobb segítséget!

Avalanche Girl kikapcs.

,,Rám mindig számíthatsz!"